Teknőst szeretnél visszaengedni az óceánba?

Irány Bali!

Bevallom, nem először, és nem is másodszor (hanem sokadszor) érkeztem az indonéz szigetvilág gyöngyszemére, Balira, amikor új szállodát választottam, méghozzá különös szempont szerint: a hotel, ahol teknősök kapnak új esélyt az életre. Igaz, hogy ez a hotel felbukkant már a Hotel Bali című regényemben is, de akkor még nem szálltam meg itt. Az elhelyezkedése nagyon fontos volt, mert Kutát imádom a nyüzsgésével, a hullámaival, a sárgahomokos hosszú partjával és a kis teknősökkel.

Fejős Éva írása

Mit jelent nekem Bali? Senki se gondolja, hogy rögtön a Hotel Bali című regényem hősei jutnak eszembe. Hanem inkább az egzotikus frangipani-illat, az örök nyár, a hatalmas meleg zuhék, a gamelán zenéje, a barong-tánc, meg a kecak, ez a furcsa esti tüzes tánc. És a rizsföldek meg a kis kávézók Ubudban, a majmok, amelyek a napszemüvegemet akarták megszerezni, az Indiai-óceán hatalmas hullámai, Kután a motorok hangja, a füstölők illata, és a kedvenc indonéz kajám, a satay mogyorószósszal. A mosolyok, amelyek még őszinték.

Amikor a teknősös útra indultam, még nem tudtam, hogy bejárjuk majd újra Ubudot, amit akkor fedeztünk fel, amikor az Eat, Pray, Love még sehol sem volt, de hát az ismétlés a tudás anyja. És tényleg, húsz év alatt nem sok minden változott, még a Majmok erdejében is ugyanolyan szemtelenek a majmok, mint régen, a városközpont házainak kapujai most is ugyanolyan szépek, a kézművesboltok termékei most is ugyanolyan drágák, az utak ugyanolyan rosszak – de mégis. Ubudot ma, amikor mindenki Julia Robertset emlegeti itt (megjegyzem, szerintem ez igazságtalanság az Eat, Pray, Love szerzőjével, Elizaberth Gilberttel szemben) nem lehet kihagyni. A többi számomra fontos látnivalóról lejjebb írok majd.

Ahol mindig hőség van

A Grand Inna Kuta az a hotel, ahol, ha jól foglalunk, akkor a medencéhez lépünk ki a szobánk ajtaján, és tulajdonképpen saját frangipanibokraink is vannak, a rajtuk csicsergő egzotikus madarakkal.

Több évszakban is jártam már Balin, és mindig jó volt, de szerintem a legkellemesebb tél végén érkezni. Igaz, még belefuthatunk az esős évszakba, de ez többnyire csak annyit jelent, hogy esténként egy órát szakad az eső, aztán néhány perc alatt felszárad minden. Február közepén már nem áztunk el esténként sem, de még mindig fülledt, párás a meleg, éjszaka is megesik, hogy nem megy harminc fok alá a hőmérséklet. Ebből a szempontból a nyári hónapok sokak számára kedvezőbbek, mert nyáron nem olyan magas a páratartalom, de a hőség az állandó.

Ahogy írtam, a Grand Innát azért választottam, mert a hotel Kuta-beach-re néző oldalában gyűjtik és keltetik azokat a teknősbékatojásokat, amelyeket közel két hónappal korábban összeszedtek a partról, és biztonságba helyezve kikeltenek, hogy a kis tekik a kikelésük másnapján már el is úszhassanak az óceánban.

Miért Kuta-beach?

Ezt sokszor kérdezik tőlem, főleg mert a Hotel Bali című regényem több fejezete itt játszódik. Igen, Kuta nyüzsög, nem az a csöndes elvonulós hely, de nem mondom, hogy pár kilométerre Kutától nem lehet az utóbbit is megtalálni. (Csak egy tipp Canggu, ami egyébként szintén ennek a regénynek az egyik helyszíne, és amikor 1997-ben először jártam ott, egy igazi, békés falu volt. Azóta sokat fejlődött, de még mindig paradicsomi hangulatot találhatunk ott.) Kután viszont ott az ikonikus Legian Street, éttermekkel, bárokkal, üzletekkel, másnapos ausztrálokkal, aztán ott a sárgahomokos part, ami február végén teljesen kitisztul, és csodálatos futni mezítláb rajta. A legjobb érzés akkor kimenni futni, amikor még ébred a környék (és megnyugtatásul: ehhez nem kell korán kelnünk), gyülekeznek az árusok, nyitnak a kis parti bárok, kirakják a ládákat, kisszékeket, jégakkus fagyasztótáskákat az italokkal, a szörfösök lassan vissza is térnek az első körükről. Mezítlábas futást ajánlok, az csodálatos, a tenger simogatja a homokot, a lábunkat, és ezt az érzést még később, a hazaérkezés után is felidézhetjük, ha egy kicsit relaxálunk.

A futás után már talpon találhatjuk Mr. Turtle-t, a teknősbékaprogram helyi felelősét is.

Teknősfelelős a strandon

Mr. Turtle, becsületes nevén Agung Balin a teknősmentő program életre keltője. Sovány, inas, energikus férfi, aki 2001-ben egyetlen teknőstojást mentett meg, aztán ebből misszó lett, ma már ez az élete értelme.

– Találtunk egy teknőstojást a homokban – emlékszik vissza a tizenöt évvel ezelőtti akcióra. – Akkor még nem volt semmilyen professzionális felszerelésünk, csak azt tudtam, hogy Kuta-beach veszélyes a tojás számára: eltaposhatják, begyűjthetik, valamilyen állat martalékává válhat, úgyhogy készítettünk egy bambuszsátrat, ami viszonylagos védelmet adott a tojásnak. A kis sátorban tartottuk, akkor még nem tudtam pontosan, de 45-60 nap, mire a kis teknős kikel a tojásból.

Mr. Turtle számára ez volt az első sikerélmény, és 2002-től már hivatásává és küldetésévé vált a tojásmentés, és az, hogy a teknősöket biztonságban vízre bocsássa. Mára nagy szervezetek támogatják a teknősmentő szervezetet Balin is (Sea Turtle Conservation), sőt Kuta-beachen létrehozták a “keltetőt”.

– Itt biztonságban átvészelik a tojások azt a 45-60 napot, és amikor egy éjjel végre kikelnek a teknősök, másnap már vízre is eresztjük őket – magyarázza. Szükség is van erre a misszióra, mert az elmúlt évtizedekben több tízezer teknős vesztette életét a szigeten, nagy részük azután, hogy kikeltek a tojásból (de természetesen “tojásként” is veszélyben voltak), például mert begyűjtötték őket és ékszert készítettek a héjukból, vagy netán levesben végezték, esetleg valamilyen vallási szertartáshoz áldozták fel őket. Akkoriban még éppen a helyiek voltak a legfőbb ellenségük, nem kevés propaganda kellett ahhoz, hogy a balinézek rájöjjenek, a teknősök életét megmenteni kell, nem elvenni.

A kétezres évek eleje óta a költési időszakban (március és szeptember között) balinéz “teknőskommandó” járja a leginkább érintett partszakaszokat, ahová kijönnek költeni az állatok. Egyrészt igyekeznek védelmet adni számukra a költéshez, másrészt, amikor a tojásokat lerakta a teknős és visszament a vízbe, kiássák azokat, és védett helyre, a keltetőbe viszik, ahol szintén homokba ássák őket. Aztán valamikor kikelnek (április és október között szinte naponta több száz teknős kel ki a tojásokból éjszakánként), és a lehető legrövidebb idő után, már a kikelés délutánján beengedik őket a vízbe, egy kedves és érdekes ceremónia keretében. Addig tengervizes tartályokban ismerkednek a vízzel… 2002 óta több mint ötvenezer kis teknősbéka köszönheti az életét a balinéz szervezetnek.

Élvezzünk ki minden percet!

Emlék és mementó a 2001-es robbantás helyszíne, a terrorakció az akkor felkapott Sari Clubban történt, és több száz életet követelt, turisták és helyiek egyaránt voltak az áldozatok között. Utána, emlékszem, visszaesett a turizmus, de pont az ausztrálok (akik közül a terroresemény talán a legtöbb áldozatot szedte) írták az internetes fórumokon: “Nem hagyjuk cserben Balit!”. A sziget egész életét megváltoztatta a terrortámadás, az ázsiai gazdasági válság, aztán később a gazdasági világválság, de mostanra talán újra paradicsominak mondható az állapot. Új épületek épülnek, szállodákat húznak fel minden második sarkon, és a helyiek érzik, mennyire fontos számukra a turizmus. Beengedik a nyaralókat akár a vallási eseményeikre is, fontos számukra, hogy a szokásaikat megismerjék és tiszteljék azok, akik ellátogatnak hozzájuk.

És ma már tisztességesebb a kereskedelem. Nem találkoztam már a lehúzós, csaló valutaváltókkal, akik este kis székkel és hordozható asztallal települtek ki, és a frissen érkezőket jól átvágták (egyszer engem is, de kínomban elkezdtem azt kiabálni nekik, hogy hívom a rendőrséget – és visszaadták a pénzt, amit át akartam váltatni). Átláthatóbbak az étlapokon az árak, az utazásszervezők maradéktalanul betartják (legalábbis ottlétünkkor betartották) az ígéreteiket, a sofőrök nem kérnek extra pénzt, ami nem szerepelt a megállapodásban. És a programokba is beleadnak apait-anyait, a táncelőadások színvonalasak, megéri befizetni rájuk, a masszőrökre, még ha gyorstalpalót végzett is egyik-másikuk, igazán nem lehet panasz.

Nem csupán show

Délután ötkor indul a teknősbékashow. Igen, show, mert a teknősök vízre bocsátása köré Agung valódi show-t rendez. Hosszú sorban állunk, főleg ausztrál turistákkal, várjuk, hogy egy műanyagdobozban megkapjuk a “saját” teknősünket. Addig a teknősök balinéz mentora elmondja, hogy majdnem két hónapig tartott, mire a kis teknősök kikeltek, a sorban pedig nagyra nyílt szemű gyerekek állnak előttünk a szüleikkel.

Az egyik ausztrál családot megszólítom.

– Elmondtuk nekik, hogy ezzel az élethez segítik őket – mosolyog a harmincas, magas, bikinis nő. – Van otthon kutyánk, szeretik az állatokat, de szeretnénk megmutatni nekik a maga valójában, hogy mekkora is az ember felelőssége. Életet biztosíthatsz egy teknősnek… A nagyobbik lányunk, Katie – mutat az izgága szőkére – már azt mondogatja, hogy biológus lesz. Persze bármi lehet belőle, de szeretnénk azt a tudatosságot átadni nekik, hogy igenis tehetsz azért, hogy szebb legyen a jövőd, a gyerekeid, az unokáid jövője, és ehhez védened kell a környezetedet és az élővilágot. A gyerekek boldogan futnak előre, nézik, ahogy a sorban előttük állók átveszik a teknőst, és milyen csodálatos, egy másik ausztrál szülő szinte szóról-szóra azt mondja, mint az előző anya: ha már nyaralás, legyen emlékezetes, legyen benne valami, amit a kisfiuk sosem felejt, és a későbbiekben ez legyen számára alap abban, hogy védi az állatokat, és ha tud, esélyt nyújtson nekik a túlélésre.

Már odalent sorakozunk a parton, Mr. Turtle nem tűri a szervezetlenséget: bizony, vezényszóra kell leguggolnunk és kieresztenünk a dobozkából a teknősünket. Több százan vagyunk a parton, a teknősök mentora szócsőbe kiabál, és rituálisan engedjük szabadon az egynapos állatokat. Kézzel nem nyúlhatunk hozzájuk, elvileg tudják, merre van a víz.

És valóban. Szép lassan, a gyerekek biztatása közepette mindegyik teknős “vízre száll”. Néhány perccel később már csak az apró fejeket látjuk, a víz fölött tartják a fejüket, és úsznak be, az óceánba.

Aki nem elégszik meg azzal, hogy egy ilyen rítussal megkoronázza a nyaralását, annak arra is lehetősége nyílhat, hogy önkéntesmunkára jelentkezzen, ottlétünkkor éppen tizenöt-húsz külföldi jelentkezését várták, és a munka egészen más, helyileg a központban van, nem biztos, hogy a “leglátványosabb” rész, viszont komoly segítség lehet a teknősmentőknek. És milyen feltöltődést, milyen felejthetetlen élmény az önkénteseknek! Érdemes a lehetőségekről a Bali Sea Turtle Society oldalán tájékozódni, ha szerencsénk van, akkor a szállásért és az ellátásért cserébe dolgozhatunk (természetesen a repülőjegyet nekünk kell fizetni, meg az egyéb kiadásokat is).

Korábban Thaiföldön újságíróként én is kipróbáltam az önkéntesmunkát, és találkoztam külföldi önkéntesekkel is – ha sikerül bekerülnünk egy ilyen programba, akkor felejthetetlen élménnyel leszünk gazdagabbak, és a gondolkodásmódunk is formálódik. Akár néhány nap, akár, ha sikerül pár hétre, netán egy hónapra kiugrani a megszokottból, és egy egészen ismeretlen területen kétkezi segítséget adni, az olyan gazdagságot ad, olyan önbizalomerősítést és jobb döntésképességet, hogy bátran javaslom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit “megállni”, távolabbról ránézni az életére, a problémáira, meglátni a “nagy egészet”. Persze tudom, hogy a repjegy sem olcsó, de ez alternatív módja lehet az utazásnak, új világok, új emberek megismerésének.

És még mit nézzünk meg? 11 tipp, ha Balira indulsz!

1. Kuta Beach, igazi naplemente
   Kuta tengerpartját lehet imádni és utálni – én imádom. Igaz, nagyok a hullámok, szörfösöknek kedveznek, de naplementekor itt gyűlik össze a legnagyobb tömeg, és begyalogolva a naphídba életünk felejthetetlen élményét szerezzük.
   
2. Teknősmentők
   A Sea Turtle szövetség szervezésében és helyiek felkarolásával működik a Grand Inna Hotel partjánál a Teknőscenter, minden délután itt ereszthetjük vízbe az aznap (korábban a helyiek által mentett tojásokból) kikelt kisteknősöket. Gyerekes családoknak kihagyhatatlan élmény!
   
3. Legian Street
   Pont húsz éve kedveltem meg Kuta főutcáját; zajos, zenés, tele bárokkal, éttermekkel, üzletekkel, mindig nyújt valami új érdekességet, akár nappal, akár sötétedés után.
   
4. Ubud
   Kötelező látnivalóival, hangulatos kapuival, utcáival a legfelkapottabb helység Balin, valójában olyan trendi városka, amit lehetetlen kihagyni. A Majomerdő is szinte kötelező látnivaló, ha Ubudban járunk. És még mi a „must have” Ubudban és környékén? Például megnézni a szobrászokat, valamint a környező rizsteraszokat, illetve ki ne hagyjuk a cibetmacska „kávéját”, a híres Kopi Luwakot! (Ubud környéki farmokra látogathatunk megkóstolni a kávét és megismerkedni az eredetével.)
   
5. Nusa Dua
   Itt a legtisztábbak a strandok, kevéssé mélyül a víz, gyerekes családoknak is kiváló, hatalmas sétákat lehet tenni a parton, és a futóknak is igazi álomhely. Pálmák, virágok, és néha gyertyafényes táncestek a parton…

6. Tanah Lot
   A naplemente temploma, és ha kifogunk véletlenül (nem főszezonban) a turistáktól mentes időszakot, akkor itt a legszebb a naplemente, érezzük a hatalmas hullámok és a természet erejét.
   
7. Vulkánok
   Az Agung éppen kitörni készül, úgyhogy érdemes elkerülni a környékét, de a Baturhoz és a Kintamanihoz igenis érdemes kirándulni. A vidéki túrák során a lakosságot és a vidéki életet is sokkal jobban megismerhetjük, beleláthatunk a lakók mindennapjaiba.
   
8. Hajózás a Batur-tavon
   Vissza az időben néhány évtizedet! A Batur-tónál egy privát hajókázás során elképesztően izgalmas helyeken köthetünk ki.
   
9. Uluwatu templom
   Gyönyörű a kilátás az óceánra (a telefonra, szemüvegre azért vigyázzunk, mert a bátor és szemtelen majmok elrabolhatják!), este pedig akár kecak táncot is nézhetünk sötétedés után.
   
10. Ulun Danu Bratan templom
    Talán a legnépszerűbb templom Balin, ahol akár még valamilyen szertartásra is érkezhetünk, ha szerencsések vagyunk.
    
11. Canggu
    Kutától nem messze található ez a mára egyre tempósabban fejlődő falu, körbevéve rizsföldekkel, csodálatos és érintetlen partszakaszai vannak, akár egy naplementére is odaszaladhatunk például a közeli Kutáról.

A Hotel Bali és az Eper reggelire című regényem szintén elkalauzol Bali szigetére!