Karibi kirándulás 14. Londoni villám városnézés

Miamiban felszálltunk késő délután és visszafelé jöttünk az időben. Azonban nem Párizs felé szállt a gép mint ide felé, hanem Londonba repültünk. Hazafelé a London-Budapest járatra volt jegyünk. Reggel megérkeztünk a Hearthrow reptérre, Európa talán legnagyobb légikikötőjébe, már ez is nagy látványosság. No de mit csináljunk délutánig ? Ha már Londonban vagyunk ki kell menni a központba akár pár órára is. Néhány vállalkozó kollegámmal elhatároztuk a villámtúrát. Bőröndjeinket gyorsan betettük a csomagmegőrzőbe és már a határőr néninél voltunk. Hová mennek ? kérdezte megrökönyödve. Ki a városba, de szaladunk vissza! Őrült turisták! -gondolta. Irány a metró, hajrá Piccadilly! Én már a londoni metrót is imádom. A szűk, de mindig tiszta kocsikat, a színes csempés állomásokat, a sok embert, a sok különféle színű, küllemű öltözködésű utast. Itt mindig minden divat, itt mindig mindent fel lehet venni, itt át lehet öltözni, lehet kisminkelni magunkat, fésülködni, tanulni, olvasni, enni, inni. Az egyik képet nézzék meg figyelmesen, január volt, alig hideg pár fokkal a nulla fölött. Van aki téli kabátban vacog, bundában álmélkodik és van egy lány aki ujjatlan nyári ruhában áll, semmi gond, senki nem csodálkozik, Londonban minden lehetséges. Pár éve láttunk egy átöltözködést két megálló között. Egy sportos fiatal lány farmerban, bakancsban ült az egyik ülésen. Először csak kifestette magát, aztán a hátizsákjából előkerült egy elegáns ruha, belebújt felülről, levette bakancsát, majd letolta farmerjét, kihámozta pulcsiját a ruha alól megigazította melleit a melltartóban, majd felvette magassarkúját. Mindent vissza tett a hátizsákba, indulhat a randi és a buli! Ez London! A Piccadillyn órákat el lehet nézelődni! Minden érdekes, minden másodpercre jut egy új benyomás, egy új impulzus, sajnos nincs időnk sietni kell! Irány a Trafalgar tér ott csak pár perc gyalog a Piccadillytől éppen tüntetés zajlik, de igen békésen szikrázó napsütésben.Szerencsénk van a ködös, nyirkos Londonnak ma nyoma sincs. Bemegyünk a National Gallerybe az ingyenes, nincs sor, hétköznap délelőtt van. Kedvenc képeimet Turner festményeit gyorsan átfutjuk, jó érzés többedszer látni. Aztán a tér másik oldalán benézünk a St Martin in the Fields templomba, ez is kedvencem, az 1726-ban épült templom mintája lett az úgy nevezett gyarmati (Colonial) stílusnak itt és Amerikában egyaránt. Mindig is a hajléktalanokat istápolták itt, ma is így van, páron alszanak, melegednek senkit nem zavarnak. Ez London!